Az első lemez dalszövegei

Első lemez

Specko Jedno: A Szerelem kísérő tünetei

(hangjáték)

Rutkai Bori meséje kanyarog a Szikra Parkban, a zenekari számok között

(2004-2006)

Néhány adalék a lemez anyagához:

Az eredeti hangjáték forgatókönyvben néhány helyen még más dalok szerepeltek, a köztes mesék közé szerkesztve. Ezek javarészt olyan régi slágerekre írt új szövegű dalok voltak, amelyek jogdíjasságuk miatt nem szerepelhettek a cd-n. A jogdíjas zenéjük dalokat tradicionális zenei alapú, de saját szövegű számokkal pótoltuk, illetve minden tekintetben szerzői számokkal.

Érdekes összevetni ezeket az eredeti dalokat a „pót-dalokkal”- a köztes mesékkel alkotott összefüggések tekintetében. Az eredeti dalok szövegét a teljes forgatókönyv után csillagozva lehet megtalálni.

A hangjáték a Magyar Rádióban lett rögzítve, és sugározva; majd később, utómunkákkal átdolgozva 2006-ban jelent meg lemezkén. A hangjáték első élő bemutatója 2004 decemberében a Trafóban volt, ahol óriási vászonra, háttérvetítésként voltak kivetítve a szöveget illusztráló festmények. A Trafós előadás fotódokumentációjából készült a két évvel később kiadott lemez booklet-je.

1. dal

CSÖNDFEHÉR

Csöndfehér a szobád

Becsókol egy hangulat

Ágyadra friss lepedőt húz fel a nap!

Vágyol e oda?

Hol boldog perceid,

Mint gyöngy fűzi fel az idő.

Íme a város,

Hol annyi magányos

Szív szakad

Éjszaka

Meghallod hol sírok.

Íme, a város hol annyi

Magányos

Szív

Szakad

Éjszaka

Meghallom

hol sírsz

kis

koponya.

Köztes Mese:

Sűrű bokorszövésű ingét félrehajtottam és a mellkasa a sötét éjszakához volt hasonlatos.

Ahogy emelkedett és süllyedt lélegzése pumpálta a csillagokba a fényt.

Főleg pirosat.

Az ágak alá és fölé hajolva hallgattam szívét. Egyre beljebb kerültem a bőre alatti mélykék éjszakába. Ha most megkérdezné valaki: Hol vagy? A bőre alatt – mondanám.

Akkor már semmit nem láttam, csak az álmokat, akik fél-pucéran futkostak és gombolgatták pongyolájukat kacagva. az egyestés álmok, bele a layerekbe, a fő-szövedékekbe, a térképek kohóiba rohantak.

A reggelek ébredői és a kisutazók aztán majd elkerekedett szemmel néznek egymásra: „hiszen itt már jártam! Abban a sötétben, ahol a csillogók voltak, olyan volt, mint valami szerelem, igazán mélységes! Az IGAZ-kőlábazata mélységben és sötétségben.

Mint a vízben, minden lassul és halkul.

A szikrapark északi részén egy finom kamaszos domborulaton állt a Hotel Cüille Vagabond, a  Kóbor Kutya szálloda. A Korán jövő estében egy folyvást zokogó nővendég érkezett.

A hotel kockateste körül narancssárga gömblámpák mutatták: Esik a hó.

A vendég hiába szedte rendbe magát a szálloda tükrös ajtajánál, a recepciónál senki se fogadta.

Tulajdonképpen egyelőre senki se volt sehol.

Keresett magának egy lakosztályt erkéllyel.

A sezlon rózsás kárpitjának szirmaiba fúrta arcát. A radiátor jóindulatú bordáin egy porszínű bolyhos törülköző szikkadt langyosan. Sarkába hímezve egy láncaitól szabaduló kutya-sziluett, a szálloda címerállata.

2. dal

Hazám

Néhány perc és itt van „Bukháreszt”.

A román hó csak hull, mint a könnyem

Idegen vagyok ottan és itt,

Csak a szél szavát ismerem értem

Hol vagy te föld melyre én megszülettem?

És hol vagytok végtelen zord síkságok?

A nagy román hegyektől én

Hazámra innen rá nem látok!

Szétszaggat a fájdalom,

Vékony álmokat dob rám az éj.

A Kóbor Kutya Hotelben lakok.

Bújj hozzám és mesélj!

Csak te tudod a titkomat,

Pedig nem vagy egyéb, mint egy árny.

S holnapra én is árny leszek majd,

S a SÖTÉT

- csupa nagybetűvel!-

Lesz a HAZÁM!!!

Köztes Mese:

A hotel földszintjén valaki felkapcsolta a villanyt. Pici nénik jöttek be, virsli koszorúkkal díszítették fel a báltermet, középre egy karton transzparenst akasztottak ki, melyre ez volt festve: Tacskó duó. Dohányozó bácsi-csoportok kíváncsi tekintetekkel összefogódzva vagy botosan érkeztek.

A mikrofon megreccsent. A színpadon olyan fekete típusú tacskó állt, jóval nagyobb, mint az emberek. Aztán bejött a testvére is, masnisan, két-lábon, peckesen.

Elkezdődött a Húsgyári Nyugdíjasok felkérésére rendezett koncert.

3. dal

Tacskó Duó - Húsgyári randevú

Jártál e a Húsgyárban? És láttál e csodát?

Tehén-fehér csempe csarnok modern gépsorát?

Egy nagy kosár mosolygás fonnyad el a sarokban.

Kettőt lépsz és ott egy ajtó, halkan nyissál be.

És mint a fény, úgy áramlik ki a vidám zene.

Velős-csont mikrofon, Bodri és Morzsa játszik bent.

Tacskó duó koncertjére én is majd elmegyek.

És ott fogok majd találkozni először veled.

Kigombolod lelkem, mind a tíz ujjaiddal.

Engedd el a szívem csücskét, mert látni szeretném,

Hogy meddig ér el a szerelmed? És hol kezdődök én?

Csak azért jó nélküled, mert pont olyan, mint veled.

Köztes Mese:

A sírós vendég lejött és látta a táncolókat, de nem akart bemenni.

Inkább kiment a levegőre. Álmatlanul sétált a havas sóderon.

Egy gipszből imitált sziklához ért.

A barlangházban medve-anyu széles és langyos ölébe hajtotta medve –apu a fejét.

Medve-anyu addig énekelt, hogy mind a ketten elnehezedve dőltek a bocsok mellé.

4. dal

Mackó Kóma

Fecsegéssel töltöttem meg kispárnádat

Sej elaludtál rajta.

Egyenletes szuszogásod nagyon tetszett

Pont az a mackós fajta.

Én azt hiszem, hogy tavaszig

Már fel sem húzom a vekkert.

Csak valahogy márciusban

Vagyok hajlandó megnézni a reggelt.

Téli álom, nem hülyeség,

Kipróbálnám egyszer.

Persze, csak ha nem kómának hívják,

Mert akkor nem kell!

Köztes Mese:

A hó demokratikusan egyforma magasan állt minden bokron és ágon.

De az egyik ösvény mellett valami zöld kezdődött el.

Egy hatalmas rét talán…? Ó nem, hisz ez egy focipálya, állapította meg a vendég.

De amikor a gyepre akart lépni, az hirtelen, minta mocsár besüllyedt.

És az egész focipálya haragos-zöldre váltott.

Hullámozni és fortyogni kezdett.

Persze büdös is lett a levegő.

Elmúlt izzadságok, és régi vér és reggeli leheletek emlékében: mohás sírkövek és ló-csontvázak csónakáztak a hínáros, zöld iszaphullámokon.

5.dal

Gyere Isten! (világvége)

Szomorú voltam és bűnös.

Én nem is tudom, hogy melyik jobban.

Nagy fák dőltek ki mögöttem

Nagy és fekete, és száraz este volt.

Halottak keltek ki a földből.

Azután később visszamentek.

Senki sem találta a helyét.

Nyugalom Tengere!- jaj de messze vagy.

Mikor olyan egyedül vagyok,

Hogy már nem szerethet senki…

Kár félni és kár sírni

Az aggodalom tüske-körme

Mindent felsebez.

Gyere Isten! Vagy én megyek!

Elférek a sapkád legvégében is.

Álomtalan, fájdalmas, apró alakom

Emeld magadhoz, hogyha van szíved.

Ötven Gitáros ül a buszon.

Negyven öreg és tíz fiatal.

A sofőr énekelve vezeti a buszt.

Felszállhatsz, van még hely,

Csak hozd a hangszered!

Gyere Isten! Vagy én megyek!

Elférek a sapkád legvégében is.

Álomtalan, fájdalmas, apró alakom

Emeld magadhoz, hogyha van szíved.

Köztes Mese:

Ez a busz ráfordul a sztrádára!

Milyen szép ez a szó: SZTRÁDA!

Az aszfalt kékesen-fényesen kanyarog a napsütésben.

Vikkend–vidám színes autók. Kis kocsik és nagy kocsik. Mindenki a tenger felé.

A volánnál magabiztos és erőskarú férfiak, mellettük bronz-szépségű lányok, asszonyok. A rádióban Irma Te-Bátor, egy fatális kislánysztár szlogent harsog:

-Vak vezet világtalant! Én vezetem a Slágerlistát!

16 óra 50 perc, mondja a rádióbemondó. A Szerelem kísérő tünetei. Részletek a Káma-Szútrából. Rádióra alkalmazta: ifj. Special Béla. Zongorán közreműködik: dr. Gyimesi Ernő. Narrátor: Horváth László. Versmondó: Lóránd Hanna.

A szerelem kísérő tünetei

(A KÁMA SZÚTRA 10-ES FOKOZATÚ LISTÁJÁRA ÍRT KÉTSOROSOK)

1.A SZEMEK SZERELME

Sötét patak vizét a lehajló fény issza.

Mikor én rád néztem, te néztél rám vissza.

2.LELKI VONZALOM

Keskeny medrében a hullámok nagyok.

Magamra ismerek: Én is ilyen vagyok.

3.ÁLLANDÓ RÁGONDOLÁS

Hallom a hangodat, pedig kikapcsoltalak.

Itt-hagyott árnyadtól piszkosak a falak.

4.ÁLMATLANSÁG

A tűz mellé ültem, szembe ült egy emlék.

Azóta így ülünk, így telnek az esték.

5.A TEST LEFOGYÁSA

Édes reményemből, jaj, semmim se maradt.

Megette előlem az Élettapasztalat.

6.KEDVETLENSÉG AZ ÉLVEZETEK ÉS A SZÓRAKOZÁSOK IRÁNT

Elpattant húrokból kötök sapkát, sálat.

Ez annyira szomorú, ez maga a bánat.

7.A SZÉGYENÉRZET MEGSZŰNTE
Szoknyám az arcomon, felnevet az ölem.

Valamit csináltam, amit még sosem.

8.TÉBOLY

Kovács és Kovácsné alkonyi konyhában

Kovács most jött haza, azért van kabátban.

9.ÖNKÍVÜLET

Elefántfejemből bimbóznak a szárnyak.

El kell, hogy röpüljek. Valahol már várnak!         

10. HALÁL

6.dal

Láda Lady

Láda Lady

A Jövő mindig csak jön,

De úgyis elmegy.

A múltkor is Múlttá vált.

Nekem már mindegy.

Legközelebb majd

Közömbös arcot vágok

Láthatja mindenki jól.

Semmit se várok.

Jó lenne most már

Kicsit megpihenni.

Untat az élet

És nem köt ide már senki.

Vár rám egy láda.

Elbúcsúznom se kéne.

Kialszom magamat.

Bent lent a földben.

Köztes Mese:

És a Láda Lady hantján mindig nő virág.

És Irma Te-Bátor, vidáman biciklizik a hantok között.

A Szikra-parknak ma tenyér alakja van, és Irma Te-bátor a tenyér szív-vonalán

biciklizik, miközben 33 új Rákkendrollnak adnak életet az Anyák. És az újszülött Rákkendrollok, a köldökzsinór elvágása után rögtön elszaladnak és garázdálkodnak, és ágakat törnek le és hangoskodnak, huligánoznak.

No nézd! Ott szalad egy! Szemtelen Roki! Pont a szív-vonalon át! Ajjajajaj!

7.dal

Bácsi a Biciklin

Bácsi biciklin

Teker és kacsingat.

Nem kell már fűteni,

Örül a tavasznak.

Bácsi az ablakból

Kihajol, kiesik.

Nővérkék emelik,

Mentőbe beteszik.

Az egyik nővér én vagyok,

S akit megcsókolok

Új életre kel.

Táncol és énekel.

Néni a piacon,

Őszintén válogat.

Répát vesz nem sokat,

Nem zavar másokat.

Ha majd a karalábé

Szezon is eljövel.

Kinyílik a végtelen

Káposzta értelem.

(Ne hazudj!)*

Köztes Mese:

A Mindigmuszáj Háború, mint kövér-terepszínű Macska. Bepréseli magát a kertkapuk alatt. Kókad nyomában a karalábé levele. A sárgarépák sápadnak és ájulnak el. Vadszőlő vergődik a falon, leveri mind a vakolatot.

És már viszik is a férfiakat a Háborúba. Széttépik a szerelmeskedő párokat. Viszik a törékenycsontúakat is. És halomra ölik az anyámasszony-katonáit.

Valószínűleg hétfő hajnalban, az Egyszervolt-Nászutasok erkélyéről bánatában levetette magát egy szomorú ábrázatú nóta, töredékét a parti homokban lelték meg.

A torzóról ítélve nemcsak a zuhanás okozta a halálát. A Strand-kutyák ették meg a végét….

8.dal

Portugál-töredék

Ha elmúlik ez a buta este

És a félelmekkel teli éj is

Az ablakon

A paplanon,

Hajnali fény,

Mint narancs lé

Ömlik, ömlik szét

Édes

Édes fény

Kérek még

Mint két cica

Fekszünk az ágyon

De jó, hogy ily

Lusta az én párom

A Bizalom

A Nyugalom

Nagy Ölelés

Kis Remegés

Luxus szerelem

Mert megérdemlem…

Köztes Mese (apokaliptikus verssel):

Elmúlnak a napok Elmúlnak a napok

És elfogy majd a levegő

És elfogy majd a sze-re-tet

Elfogy majd a szeretet

Kihuny a tűz nagy

Háttérben a hegyek

Fölöttük haldoklik az ég

És a sűrű fény helyé

Sebzett hold leszakad, mint cérna vesztett gomb

Mindenki meztelen

És mindenki elfelejt majd valamit

A legfontosabb

És a legszebbik

Emléke tűnik

El

A Mindigmuszáj Háború dadogva kaszált és magyarázkodott, hogy neki „EZ” kell!

A Szikraparkiak a Nagyonszőrös Ismeretlen Katona emlékművénél demonstrációt

rendeztek. Elsőnek az Anyatermészet koszorúzta meg a Nagyonszőrös Ismeretlen Katona emlékművét. A hatalmas asszony izmai a császárhúshoz hasonlatosan a vörös és a fehér rétegek ritmusa szerint hullámozták körül a kőkatona csenevész

olajbarna csizmáját.

-Fiam! – suttogta az Anyatermészet könnyezve…

-Világbékét!- követelte a tömeg, harsogva.

9. dal

Világbéke

Nézz ki az ablakon, ki van itt?

Nézz rá az órádra, mit mutat ma az idő?

Nézz ki, hogy tavasz van e, vagy nyár?

Nap süt e? Hó es’? Vagy épp szakad az eső?

Kimegyek a domboldalra, rugdalom a faleveleket.

Szaladok a kocsmába, eszmét cserélni és iszogatni veled.

Felülök a flipperre. Lóbálom a csizmás lábacskám.

Megnyerem a nyereményt.

Gazdaggá teszlek a fele a tiéd.

Minden tiszta! Világbékét!

Nézz ki az ablakon, ki van itt?

Nézz rá az órádra, mit mutat a mutató?

Nézz ki, hogy tavasz van e vagy nyár?

Vagy fehér pelyhekben hullik odakint a hó?

Kimegyek a domboldalra. Készítem a hógolyókat én!

Meglátlak a kisúton, s mint egy hógolyó

Én is röpülök feléd!!!

Minden tiszta! Világbékét!

Nézz ki az ablakon, ki van itt?

Peace brother, peace mother,

Itt van az egész család!

Az ajkunkon dal fakad s a mosoly.

Olyanok vagyunk, mint egy csokor tulipán.

Köztes Mese:

A Tacskó Duó volt a következő fellépő a békedemonstráción.

-Egy olyan dalt szeretnénk énekelni, aminek a végén lelövik az együttest!- konferált Morzsa.

És valóban, már ott körözött felettük egy halálfejes-helikopter.

10. dal

Petőfi Sándor

(eredeti forgatókönyv szerint itt a Vihar c. dal szerepelt volna-lásd lentebb**)

Petőfi Sándor

Gatyába’ táncol.

Felesége bugyiba’

Úgy mennek a moziba.

Ezt a hírt nem cáfolták.

Senki sem tudta, hogy hazugság!!!
Csibe ébred a tojásban,

Igazság van a kukában!

Robban a tévé.

Képe kiömlik,

Híres véres vizelet ömlik.

A parkettádon meglátszik

Ott marad a nyoma majd sokáig.

Csibe ébred a tojásban, Igazság van a kukában!

Ti dobtátok, ki dobtátok, ti dobtátok ki.

Ki dobtátok, ti dobtátok, kidobtátok, ti!

Ki?

Mi?

Jaj!!!

Köztes Mese:

A dal végén a helikopterről lelőtték a Tacskó Duót, egy kicsit elvéreztek, bele a porba. Azután angyali mosollyal a pofácskájukon felálltak, felfrissítetté masnijukat, és keresetlen pukedlikkel, leszlalomoztak az emlékmű lábához.

Mindenki tapsolt és éljenzett!

Most Irma Te-Bátor lépett az emelvényre, hogy megénekeljen egy dalt, az örök körök ritmusára.

11. dal

Hopp Hopp

(Metafizikai Ugróiskola)

Hopp hopp

Hogy hogy itt vagyok?

Én nem voltam eddig sehol se!

Nem voltam eddig valóság.

Ez a színtiszta valóság.

Hopp Hopp

Itt van a tavasz

Jön velem szembe a Valaki

Majdnem olyan szép volt, mint te…

Mégse léphet a helyedbe

Hopp Hopp

Mély a bableves.

Elmerül benne a kanál.

Mikor nem látom azt hiszem.

Ilyen lehet majd a halál.

Hopp Hopp Hopp Hopp

Az élet egy útlevél.

Hopp Hopp Hopp Hopp

Vár ránk a sok pecsét.

Hopp hopp

Szép az életem.

És én nem is kívánhatok szebbet.

Meghódítom majd a földet.

S ha meghalok majd az eget.

Köztes Mese:

Aztán megtépkedte harisnyáját, és megkapta gázsiját, egy 150 fős birkanyájat.

Elvonultak a közeli tisztásra. A tisztás közepén egy bővizű forrás csörgedezett, melynek a helyiek a Mississippi nevet adták, már csak azért, mert esténként a patak folyónyivá duzzadt, egész fesztivál-hajókat hordozott a hátán.

Az Irma meg a nyája nézte, ahogy a holdfényes matrózok zokogva tangóztak a fedélzeten, mert ez volta munkájuk.  Sellők voltak a hajótesthez tapadva, szinte rákövülve, ahogy kagylók szoktak. A hajó kikötött, a matrózok késeikkel lekapargatták a hordalékkal össze-malterozódott hableányokat. És karjaikba kapva őket, a közeli XXL Szanatóriumba vették útjukat. Ide voltak hivatalosak. Egy jótékonysági vízi-revüt adtak elő az ápoltaknak. Az XXL Szanatórium medencéit az Élet-Halál-Álom forrás táplálta. A Kút egy guggoló női alakot formázott, aki tenyerébe rejtette arcát, hajfonata, pedig maga volt a hármas vízsugárból való forrás. Élet. Halál. Álom. A zöldmohás medencékben ernyedtek a betegek, hátrahanyatló fejük lázasan reszketett. Az ápolók szivacsokkal mosták az elgörbülő hátakat. Néha

valamelyik zavart-lelkű páciens dalra fakadt, ilyenkor a szomorúság ide-oda hullámzott a fürdőházban.

12. dal

Kóstoló

(eredeti forgatókönyv szerint itt a Delírium Disco c. dal szerepelt volna-lásd lentebb***)

Hoztak egy tál kóstolót.

Nem kóstoltam még soha hasonlót.

Azóta mindenre hajlandó

Lettem, ó jaj.

Csámpás lépcsőkön megyek.

Toronyszobában vezekelek.

Naponta elszívok tíz-húsz imát.

S a füstöt a szívemen engedem át.

Kávé sötét az alagút,

Ahol majd egyszer visszamegyek,

Hogy fekete tüdődre

Hajtsam le végleg a fejemet.

Kanapénkra ül az este,

Fáradt mellében tejecske

Golyóstollban fehér tinta,

Írd le százszor: „olyan mintha”!

Olyan mintha, olyan mintha.

Mintha.

Köztes Mese:

Közben felépült a nagyszabású vízi-revü színpada, az XXL szanatórium medencéjében. Középen egy magányos sziget, pálmafával, előtérben aranyhátú hullámok, fent alkonyi felhőkben sápadó felhők. A vízből, dalolva emelkedtek ki a sellők. A magányos sziget hirtelen forgalmas tengerparti sétatérré alakult. Karcsú Hotelekből a matrózok jöttek ki, felhangszerelkedve.

A betegek és az ápolók egyaránt elbűvölve bámulták a csinos jelenetet.

13. dal

Szédülten Billen

(eredeti forgatókönyv szerint itt a Nipp Nocturne c. dal szerepelt volna-lásd lentebb****)

Szédülten billen

Hullámzik minden

Villámot szült az ég.

Meghatva nézlek

Téged, a szépet.

Mit rejthetsz arcod mögött?

A hajónk kikötőben,

Arany nap lemenőben

Homlokod tenyeremben.

Már sírok is.

A szemem csupa kérdés

A kezed csupa válasz.

Jól esik ma a támasz

Nehéz a tánc.

Köztes Mese:

A vízi-revü hatására néhány beteg megvilágosodott, tekintetük kitisztult, hálásan szorongatták a fellépő művészek kezét.

Néhány ápolón viszont ellentétes hatást váltott ki a produkció, szemük körül sötét karikák jelentek meg, és halkan jajgatva levetették munkaruhájukat, és belecsúsztak a medence barna vízébe.

Kint feljött a hold. Irma Te-Bátor nyája közepén üldögélt. Összekotort gallyakból tüzet rakott. „Egyre nagyobb szalonna szeleteket vágok le.” Állapította meg melankolikusan. A birkák nagyjából már aludtak. Irma meg csak úgy a maga szórakoztatására dudorászgatott valami hasonló, hogy asszondja:

14. dal

Boglárka

Szerintem biztos, hogy bennem lehet a hiba,

Hogy a szerelemhez nem vagyok elég laza.

Mert még élnek bennem a régi emlékek

S persze ehhez igazodnak az igények.

És randevúzni nem megyek el akárkivel,

Mert a flört mint olyan engemet nem érdekel.

És már nem hat meg egy gyertyafényes vacsora, hogyha nem szerepel az étlapon: a CSODA!

A semmiből jön ő hirtelen.

Hirtelen jövő szerelem.

Ha nem vársz rá itt terem.

Hirtelen jövő szerelem.

Veled fogkrémszínű hajnalokra ébredek,

Olyan illatosak itten a reggelek

Kimegyek megnézem, hogy hogy vannak az állatok,

Szerencsére csak jó hírrel szolgálhatok,

Mert a patak partján kinyílott a Boglárka,

Hisz ő ezt a klímát egyenesen imádja.

Kérlek ne tépd le, hagyd meg az életét,

Hallgasd meg a Boglárka énekét:

Sárga szirmomat kinyitom.

A nap felé mutatom.

Ha sötét lesz, megunom.

Sárga szirmomat becsukom.

Vége Mese:

Aztán Irma Te-Bátor is elaludt, álmában kilépett a sűrű csillagos égből, bele a napsugaras valóságba. A fürdőszoba tükör mutatta, haza érkezett. Búcsúzóul hallgassák meg, mit szavalt Irma, hazaérkezésének alkalmából.

15. dal-vers

Kiskönyvedbe

Kiskönyvedbe olyat írok,

Ami oda megfelel

Tiszta szívből kívánom, hogy

Szekundára ne felelj!

Szerelmedtől jól lakottan.

Rózsaszínűt böfögök.

Esti vízben mellém úsznak

Szappan testű ördögök.

Megnézik, hogy körmöm tiszta?

Mostam e már ma fogat?

Törülköző turbán alatt

Csavarog egy gondolat…

Savanyú cukor az álmom

És keserű az ébredés.

Boldogság a kakaómba

Alig jut már oly kevés

Kisközértbe leszaladok,

Hogy felszedjek egy pár kilót.

Zabálom a lehetetlen,

És kiokádom a valót.

Vége

Az eredeti dalok szövegei, és adalékok:

*A Néni a piacon versszak ezen a lemezen még nem szerepelt, csak a következő (Whatevergreens c.) albumon. a könnyebbség kedvéért ide „könyveltük”.

** Vihar

Villámlik az ég

Gyűlnek már a fellegek

Két szemedben látom

Az elborult eget

Tó fölött szürke cipőben

Eltáncol a vihar

Jöjj, feküdj mellém a fűbe

Az eső betakar

*** Delírium Disco

Elhagyott álmok végén

Kiszáradt reggelek

A város, zörgő csontváz

Én erre ébredek

Néma papucsban tűnt el

Kihűlt diszkók helyén

Nem látta többé senki

Nem látta más csak én

Mókusok a fákon

Vérünkben alkohol

A gyermekkor, mint labda

Pöttyösen elgurul.

Részeg bokrok nyúlnak

Az águk átölel.

Utánad kiáltok:

Szaladj el! Feledj el!

**** Nipp Nocturne

Este jött, arca ragyogott.

Szikrázó szeplők most a csillagok.

Öreg sziklák fázós térdéhez bújva

Sötét hullámok, tenger-haja

Sós szélben,

Séta kéz a kézben.

Szerelem mosolygott a szemében.

Lobogó lombok és boldog bokrok alatt

A bársonyos fű ránk emlékezik.

A test zuhan a gravitációtól.

De lelkünk égbe szárnyal fel egy csóktól.

És így lesz minden csak szuvenír

Abból, mit a sors számunkra megír.

Törékeny álmaink porcelánba bújva

Már kaphatók a sarki kioszkban.

Már kaphatók a sarki kioszkban.